10. nap - Adjaria hegyein keresztül / Day 10. - Crossing the mountains of Adjaria

Egy kemény nap krónikája.

Tavaly a robbanásveszélyes szituáció miatt ki kellett vennünk a futamból az Adjarián átvezető szakaszt. Most nagy örömünkre megmutathattuk indulóinknak ezt a csodás tájat és még hozzátettünk egy kicsit a Borjomi-Kharagauli nemzeti parkon átvezető hegyi úttal.

Az első beetető hatvan kilóméteres új aszfalt után hiánytalan létszámban nekiugrottunk felmászni első grúz hágónkra. Ez mindenkinek sikerült is, a "kétkerekesek" kissé megszenvedték a dolgot de megoldották a feladatot - riszpekt! A hágónál lévő falucskában nyitva volt a közért, be is néztek páran. Egyedülálló élmény. Volt vodka, strandpapucs, keksz és valami ismeretlen tápanyag, valószínüleg embereknek. Nem érte meg a próbát... Kisebb buli kerekedett a hágón, amikor előkerül két darab 2 nappal korábban megvett 10 kilós dinnye, amit kettévágva vodkával izesitettünk (csak a rend kedvéért, illetve, hogy ne legyenek elvonási tünetek), viszont meglepően izletes lett.
A táj végig elképesztő, percenként váltakozó növényzet és még ennél is több meglepetést tartogató útviszonyok.

Leérkezve erről a magaslatról irány a nemzeti park! A sorompónál a Ranger feliratű ingben feszítő helyi forma minden autót ellenőrzött, kétkerék-meghajtással nem engedett be senkit (jogos). Ez alól Thomas és Waltraud jelentettek kivételt, akiknek narancssárga Kübelwagenjét még a rutinos Ranger sem tudta besorolni. Inkább beengedte. Akiket visszafordított azokat a sorompó mellett táborozó (és már délután emelkedett hangulatban levő) helyiek vigasztalták - az XXL Team például egy üveg jégbehűtött vodkát kapott. Azt hiszem megfelelő kárpótlás volt.

Vad erdei szerpentinezés következett föl-le, a tetején köddel és hideggel. A 00-ás Pace car már teljesen sötétben ért az újabb hágóhoz, ahol a helyi pásztorok legnagyobb megdöbbenésére majdnem egy tanya udvarán, illetve az istállóban kötött ki, miután a látótávolság kb. 30 cm volt. A tulajnak percekig kellett mutogatni, hogy hol megy az út (ami 2 méterre a tanya kapujától vezetett.) Lefelé várt még ránk némi lépcsőzés a szikláson. Lassú de élvezetes off-roadozás volt.

Kutaisiben a tavaly már megismert pazar kilátással bíró Beka hotel és a százéves (vagy kicsit talán fiatalabb), semmilyen nyelven nem beszélő de rém kedves házigazda házaspár várta a mezőnyt szokás szerint terülj-terülj asztalkámmal és rettenetes helyi házipálinkával, azaz csacsával.

Kaja, pia zseniális, mindenki örül.